Készült: 2015. október 23. péntek

Fekete fényben

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Meghalt már rég az,
ki egykor voltam,
tetemét őrzöm,
még most is ott van
múlt tengerében,
mélyre temetve;
foszló emlékként,
de nem feledve.
Néha felbukkan,
ha megidézem.
Fürdik homályló,
fekete fényben –
nézem bús árnyát,
ám fényruhája
elkopik, akár
hajdani bája,
s én visszaküldöm
az enyészetbe,
rideg kőszívvel
azon merengve,
aljas vagyok-e.
Szemem lecsukom.
Engem is megöl
az idő, tudom.