Készült: 2014. november 18. kedd

Mondjátok, hogy lehet?

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Emberek, emberek!
Mondjátok, hogy lehet
jövőtök tervezni, várni a holnapot,
miközben a jelen haldoklik, s elkopott
réges-rég a remény,
hogy lesz e földtekén
élhető környezet?
Zöld a szó, meglehet,
és színvak a világ,
de mégis mondom én,
mert a hit még enyém,
hogy talán lesz egy fül,
amelyik meghallja
s noha nem akarja,
kénytelen-kelletlen
átfurakszik rajta,
befészkeli magát a botor gondolat -
rendbe kéne tenni végre a dolgokat.

Emberek, emberek!
Mondjátok, hogy lehet
szabadságnak hívni rabigát és láncot,
amit nyakatokra magatok csináltok?
Önként és dalolva
mentek a pokolba,
teszitek, mit láttok,
s mivel a reklámok
azt sugallják folyvást,
hogy gazdagnak, szépnek
boldog csak az élet,
hát gürcöltök egyre
sikert s pénzt hajszolva,
és mint hitvány szolga
bókoltok azoknak,
kik nálatok fentebb ülnek már a székben -
holott csak nagy ritkán övéké az érdem.

Emberek, emberek!
Mondjátok, hogy lehet
szem elől veszteni folyton a lényeget,
és hamis mértékkel mérni az életet?
Eljön még az a nap,
amelyen elapad
a torz trend forrása,
és nyers valósága
hull rátok a Létnek,
ám késő lesz, félek,
mert addigra régen
elhamvad, mi érték,
s akik egykor kérték
suttogva, szelíden,
többé már hiába kiáltják pusztába -
feledésbe merül a szó igazsága.