Készült: 2014. augusztus 10. vasárnap

Tüske

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Szeretlek, ezért
nem tűröm tovább,
hogy pusztítsd magad,
s mindazért mi bánt
másokat okolj.
Okold önmagad!
Rossz döntéseid
mártír rabja vagy.
Te választottál,
olykor tévesen.
Más is ezt teszi,
ám te képtelen
vagy belátni azt,
hogy van egy határ
múlt s jövő között -
most is arra vár
szíved legmélyén
a kis tüske még,
hogy felsértse azt,
mi gyógyulna rég.
Engedd végre el
a rossz tegnapot!
Változtál te is,
mások is, tudod.
A csúf szavakat
hadd vigye a szél!
Ne őrizd tovább,
hisz csak addig él
minden fájdalom
és rossz pillanat,
amíg táplálod,
amíg óvod azt.
Saját körmöd váj,
szaggat új sebet,
s te csak öntözöd
nyomát, bár lehet,
hogy épp emiatt
mar, ég oly nagyon -
mégis folytatod,
mert nincs hatalom,
amely hatna rád,
ha te mást hiszel.
Nézem, szenvedek,
már nem érlek el,
pedig próbálom.
Tudod, hogy miért?
Szívem csücskében
ott egy tüske rég;
te döfted bele,
még ma is sajog,
ám nem számít már,
akkor számított,
s noha feledni
mindent nem lehet,
marad a tövis
- hidd el, értem ezt -,
de beljebb tolni
nem kell, nem szabad,
mert ki ezt teszi,
a múltban ragad,
s észre sem veszi,
míg a film pereg:
ezzel nem csupán
magát lopja meg,
azoktól rabol,
akik szeretik,
s várnák mosolyát,
boldog perceit.
Szeretlek, ezért
nem tűröm tovább.
Őszinte leszek,
akkor is, ha bánt:
szánalmas nagyon
mártír szereped,
s olykor szívesen
verném a fejed
helyetted falba,
hátha helyre ráz,
vagy üvöltenék,
míg a kába máz
- hamis páncélod -
lepereg rólad,
s megérted végre:
lehet szebb holnap,
de csakis akkor,
ha teszel érte,
nem hagyva többé,
hogy újra sértse
a múlt egy üszkös
emlékfoszlánya...
Más rég eldobta,
annyira bánta,
hogy nem is akar
rá emlékezni,
s régóta próbál
jobb ember lenni,
de bármit tesz is,
a rosszat látod,
s nem veszed észre,
hogy torz világod,
hazug a tükröd.
Bűválomban élsz,
mert a valóság
néhanap nehéz,
hisz kimondani
mindazt nem lehet,
mi szívünk nyomja,
pedig az erek
sem bírnak mindent,
és ha így marad,
egy nap az a szív
végül széthasad,
s ki kutatja majd
az eset okát,
megtalálja tán
egy tüske nyomát,
de nem értheti,
miként senki sem.
...és sárga rózsát
szorongat kezem
azon a napon,
a kedvencedet.
Tüskés a szára,
mégis szereted.