Hős születik?

Nem rémíti árnyék,
nem téríti kétely,
bár nagy veszély várja,
mégis bátran lépdel
mély nyomokat hagyva
a felázott földben.
Siet, habár tudja:
odaér időben.

Nem hősnek készült ő,
sosem vágyott harcra,
de míg él, emlékszik
egy könnyes kis arcra -
a haldokló gyermek
szemeibe nézve
meglátta a sorsát,
és elindult végre.

Megy, csak megy előre
mindenre elszántan.
Ha itt nem, hát békét
lel majd a halálban -
túl sokat nézte már,
hűs csókját nem féli,
sőt, titkon vágyik rá,
megkapni reméli.

Várnak rá, köszöntik.
Megérkezett, itt van.
A keskeny, vértelen
száj mosolyra moccan.
Két penge siklik ki
hüvelyéből lassan -
létük értelmet nyer
néhány mozdulatban.

• Előző
• Tovább