Kőrózsa

Finom ívű szirmok,
lágyan meghajló szár -
törékeny kőrózsa
ódon kis ház falán.
Régmúlt idők báját
hirdeti csendesen,
hűvös elszántsággal.
Csodára vár talán.

Elhagyott lak ez itt,
elfeledett világ,
pedig egykor bűbáj,
lengte be termeit -
egy mágus élt benne,
kinek messze földön
zengték dicső nevét
s jótékony tetteit.

Otthonának ékét,
bűvös kőrózsája
varázsos szépségét
bámulták a népek -
szürke szirmát bontó,
illatos-lélegző
virág volt egykoron,
kőbe oltott élet.

Ám minden varázslat
csupán addig tarthat,
míg hisszük a csodát,
s benne lapul a jó.
Önzés, rosszindulat,
irigység és harag
kelt szárnyra idővel,
pusztított ártó szó.

Köddé vált csendesen
a szomorú mágus,
messzire tűnt véle
bűbáj és ámulat.
Csupán kőrózsáját
hagyta itt emlékül,
de az nem nyílt többé,
rideg, holt kő maradt.

• Előző
• Tovább