Vers címkék
- AZ EMBER versek
- AZ IDŐ versek
- ÁLLATOS versek
- BORONGÓS versek
- FANTASY versek
- FRÁSZOLÓS versek
- GYILKOLÁSZÓS versek
- HATALOM versek
- HARC versek
- HIT versek
- IVÁSZAT versek
- KÖRNYEZETÜNK versek
- MAGYAROS versek
- MEMENTO MORI versek
- MODERN VILÁG versek
- MOSOLYGÓS versek
- SZERELMES versek
- TERMÉSZET versek
- TUDOMÁNYTALAN versek
- Egyéb versek
- Felnőtt tartalmak (18+)
Selymes, puha köntöst
borít rád az éj,
friss levegőn lépdelsz,
szellő súg: ne félj!
Ezüst Hold világít,
kabóca dalol,
szíved érzést áhít.
Ő vár valahol.
Tekintete csábít,
hangja babonáz,
testeden-lelkeden
úrrá lesz a láz,
karjai közé vágysz,
hív a végtelen -
bűvereje ellen
lényed védtelen.
Köntösöd megtépve,
fekete az éj,
levegőért kapkodsz,
viharos a szél,
elfogyott a Hold is,
nem nyikkan a táj,
szíved riadtan ver.
Vajon még mi vár?
Tekintete rémít,
hangja távoli,
testedet-lelkedet
béklyóba töri,
menekülnél tőle,
hív egy más világ -
a bűbáj elkopott,
véle nincs tovább.