Óvatlan ember

Óvatlan ember
hintába ült,
túlhajtva magát
égbe repült –
szárnyalt magasban,
mélybe zuhant.
Testét takarja
földszagú hant.

Óvatlan ember
őszinte volt,
elmondott mindent,
rossz fülbe szólt –
tapsolták szavát,
rongyot kapott.
Száját betömték,
elhallgatott.

Óvatlan ember
hitt még csodát,
álmát követve
kincset talált –
éltették érte,
ő belehalt.
Létéről írtak
egy ócska dalt.

• Előző
• Tovább