Hatalom

Meddig mehetsz még el büntetlenül?
Mögötted megannyi lény teste hűl –
haláluk nem korlát számodra rég,
leráztad magadról lelked nyűgét.

Térképet rajzolsz át, tollad nyomod –
árkot váj a hegye, s az otthonod
máshová kerül át, már mást jelent.
A múltat feleded, formálsz jelent.

Óvatlan, durva vagy, eltép kezed –
családot szakít szét és nemzetet,
ám a széttépett szív tovább dobog.
Zászlajad a szélben rongyként lobog.

Határokról beszélsz, rideg szavad.
Van, aki falnak lát minden hidat –
Összeköt? Elválaszt? Ne nyiss vitát!
Számtalan száj mormol kérő imát.

Noha nem neked szól, hallod Te is:
sokféle az ima, akár a hit.
Nem tetszik, egyfélét akarsz nagyon –
ennek is ára van, kisebb vagyon.

Egyszer megöregszel, elhunysz talán.
Néhány szó leszel csak egy ház falán,
s nem lesz, ki értené a mondatot.
A léted Néked is határt szabott.

• Előző
• Tovább