Mások vagyunk

Költő, Te művészit írsz,
én csak szórakoztatót.
Nálad kötött a forma,
én csak röptetem a szót.

Szavaidnak súlya van,
olykor elvont lényege,
s ha kevesen értik meg,
annál nagyobb hírneve.

Te tudsz mindent, amit kell,
eszed verslábon szalad,
míg az én gondolatom
vadóc rímeken halad.

Költő, mégse vágyom én
tudásod és tolladat –
mások vagyunk, így a jó.
Írok, s a lelkem szabad.

• Előző
• Tovább