Ha lenyugszik a Nap

Itt az alkonyat.
Néhány árnyalak
nyújtja már kezét,
s karma tépi szét
a békés napot.
Csukd be ablakod!

Az éj az övék.
Zárkózik a nép,
imák hangzanak,
és szentkép alatt
ágyadban vacogsz.
Csukd be ablakod!

Tücsök nem zenél,
sír sóhaja kél,
kacag a sötét,
átkát hordja szét,
csont zörren amott...
Csukd be ablakod!

A sikoly tiéd.
Egyet dobban még
kezükben szíved –
nyersen eszik meg,
s arcuk mosolyog.
Nyitva ablakod.

• Előző
• Tovább