Áldozat

Meg foglak ölni.
Kiszemeltelek.
Gyászdalod éneklik
a fagyos szelek.

Ismerem életed,
tudom, merre jársz –
utad ma véget ér,
új helyre találsz.

Ne félj, hisz nincs miért.
A lét állapot,
és örök törvényét
át nem hághatod:

kezdet és vég együtt
értelmes csupán –
elpusztulnál úgyis
néhány év után.

Mit számít az idő?
Tetteid nyoma
szétfoszlik a légben,
a Sors mostoha –

bármit teszel, Ember,
csak porszem maradsz.
Felesleges minden,
hiába szaladsz.

Sok dolgot szerettél,
terved rengeteg,
az ösztönöd hajtott,
vágyad kergetett,

számtalan fordulót
vettél jól, de lásd:
ifjúságod elmúlt,
nem ráz már a láz.

Ennél csak rosszabb lesz,
magad is tudod.
Minek az öregség,
ha ezt is unod?

Meg foglak ölni.
Elér végzeted.
Sírköved tán szebb lesz,
mint az életed.

• Előző
• Tovább