Vers címkék
- AZ EMBER versek
- AZ IDŐ versek
- ÁLLATOS versek
- BORONGÓS versek
- FANTASY versek
- FRÁSZOLÓS versek
- GYILKOLÁSZÓS versek
- HATALOM versek
- HARC versek
- HIT versek
- IVÁSZAT versek
- KÖRNYEZETÜNK versek
- MAGYAROS versek
- MEMENTO MORI versek
- MODERN VILÁG versek
- MOSOLYGÓS versek
- SZERELMES versek
- TERMÉSZET versek
- TUDOMÁNYTALAN versek
- Egyéb versek
- Felnőtt tartalmak (18+)
Fekete fák alatt járom az utat,
tekintetem egyre túlélőt kutat,
ám a tűz elperzselt minden életet,
csak varjak kárognak. Ők is éhesek.
Fekete fák között félve lépkedek,
koromszín madarak, gúnyol képetek –
nektek ez lakoma, énnekem halál.
Az elhamvadt erdőn túl vajon mi vár?
Fekete fák fölött szikrázik a Nap,
de fénye elfoszlik, lentre nem marad.
Csendes parázs izzik fel talpam nyomán,
majd elszunnyad ismét, álmos-tétován.
Fekete fák alatt járom az utat,
e táj ma elpusztult, rajta kárhozat –
búsan nyög, sírdogál minden kis levél,
ha a szellő ujja nyűtt testéhez ér.
Fekete fák, nektek nincs már nevetek,
de fennmarad soká gyászos híretek,
s emlékezni fognak rátok vándorok –
az is, ki egy szikrát köztetek hagyott.