A szuicid

Nézi a kését és arra gondol,
vajon e penge hogy mutat,
ha szíve közepén áll meg vége.
A képzelt képen jót mulat.

Altató kéne tán, pár maréknyi,
elszenderedni csendesen...
Szép lenne, csakhogy tévhit a béke –
e mód az agynak gyötrelem.

Nézzük hát: kötél? Csúf és fájdalmas.
Hídról ugrálni oly galád –
jó néhány embert tart fel tettével,
ha fenn rátör a gyávaság.

Gázcsap és robbanás? Mást is érint.
Autó, baleset? Bénaság –
mérget venne rá, hogy ő túléli.
Áram? Felrázná legalább.

Ablakon bámul ki, fényt csodálva –
ősi pompával kel a Nap.
Halál? Most mégsem. Inkább majd máskor.
Ma még az élők közt marad.

• Előző
• Tovább