Késő

Utána kapnál már,
s el nem érheted.
Tisztán látod végre:
vak volt két szemed.
Nem kellett, míg várt rád –
hitted, ott marad.
De elment, örökre.
S maradtál magad.

Rádöbbensz, hiányzik.
Más hiába jön.
Perceidben nincs már
valódi öröm,
nem dobban meg szíved
úgy többé soha.
Tükörképed nézed.
Ó, te ostoba!

Hazudhatsz magadnak
boldog életet,
számlálhatsz csendesen
múló éveket,
s kit karodon vezetsz,
lehet bármily szép –
az érzés odabenn
szíved tépi szét.

• Előző
• Tovább