Mesélek most Neked

Mesélek most Neked, hallgasd szavam.
Mesémnek régi, nyűtt gúnyája van:
sok-sok év rótta rá csúf ráncait,
s megkopott kissé, bája már avitt.

Mégis, különleges története.
Benne rejlik az igaz szó hite,
és benne bújkál még más is, tudom.
Varázslat szülte tán egy hajnalon.

Rengeteg szereplő, sok helyszínen.
Többszálú cselekmény, és mert ilyen,
bonyolult követni olykor talán,
főleg, hogy akad itt jópár talány.

Szíveddel hallgasd, azt tanácsolom.
Az ész nem jó ide, hideg nagyon –
fagyával dermeszti a mondatot,
és jégbe zárja a gondolatot.

Mesélek most Neked, hallgasd szavam.
Ám e kis mesének nagy ára van –
én is fizetem még részleteit.
Megéri. Minden nap újat tanít.

Egy-egy mozzanata ködbe veszett,
nem őrizte meg az emlékezet,
pedig századokig óvták nagyon,
s formálták át újra minden napon.

Átalakult és alakul ma is,
modernizálták ósdi tanait,
csupán az ősi mag, mely megmaradt.
Eszméje még ma is tetszést arat.

Van, mire nem derül fény sohasem,
van, amit más mesél majd el nekem,
van, amit kihagyok, elfeledek,
s helyettem emlékszel rá, meglehet.

Mesélek most Neked, hallgasd szavam.
Ez egy hosszú mese, s ha vége van,
mindennek vége van, nincsen tovább.
A legutolsó majd zárja sorát.

• Előző
• Tovább