Griffmadár

Oroszláné tested, sasé fejed,
szárnyaid felhőkbe repítenek...
Griffmadár, mondd: tényleg jó ez Neked?

Emlős és madár Te egyszerre vagy,
mancsod és csőröd ha prédára csap
mit gondol utószor vajon a vad?

Amikor egy ember rólad mesél,
s a mese különös külsődhöz ér,
a sok kicsiny gyermek mit vár, remél?

Tudják-e, ha megemlítik neved,
hogy lényed a perzsák közt született,
számos nemzet keblén nevelkedett?

Sejtik-e, hatalom jelképe vagy,
s egykor a köznép ábrádtól riadt?
Féltek, hogy a csőröd szívükbe kap.

Voltál gonosz gyilkos, voltál barát,
szörnynek hívtak s láttak benned csodát,
változtál, épp úgy, miként a világ.

Ma is itt vagy még, heversz vackodon.
Nem lelkesít Téged e kor nagyon –
bűvtelen, szürke, csúf betonhalom.

Oroszláné tested, sasé fejed.
Viseled, tűröd kettős énedet,
de régen nem zeng már az éneked.

Griffmadár, mondd csak: mi lesz így Veled?

• Előző
• Tovább