Ember a hídon

Ember a hídon. Ugrani készül.
Sokat töprengett, s döntést hozott végül.
Éjszaka van már, senki se látja –
zöld szeme könnyes, fellép a korlátra.

Ember a hídon. Megtört, megfáradt.
Nem kell az élete ennek a világnak.
Évekig küzdött, hitt, remélt, vágyott –
most hazugnak érez valamennyi álmot.

Ember a hídon. Lenéz a mélybe.
Feketeség várja odalenn: a béke.
Kitárja karjait, előre dől lassan –
zuhan. És bánja már ama pillanatban.

• Előző
• Tovább