Színház

Valami baj van.
Mélyen magamban
tudom az okát, de hallgatok.
Valamit érzek,
és attól félek,
lassan felemészt, mit titkolok.

Álarc van rajtam.
Néha elhagytam,
ám meglett, és újra feltettem.
Muszáj viselni,
valómat rejti,
s a múltat, melyet eltemettem.

Szerepet játszok.
Az, amit láttok,
már réges-régen nem én vagyok.
Hogy milyen voltam,
elmondják rólam –
tévesen, ha egy nap meghalok.

Miért? – kérditek.
Pedig értitek.
Ti is hordjátok a maszkokat.
Műmosoly, közöny,
tettetett öröm
fedi a valódi arcokat.

• Előző
• Tovább