Egyszer, ha felébredek

Egyszer, ha felébredek,
s élni kezdem az életet,
láthatják majd a csillagok:
fényem - késve bár - ragyog.

Egyszer, ha felébredek,
s félni többé már nem merek,
láthatják majd az angyalok:
szárny nélkül is szárnyalhatok.

Egyszer, ha felébredek,
s megpillantom a kék eget,
láthatják majd az emberek:
sajnálom korábbi énemet.

Egyszer, ha felébredek…
Az álmom örök, meglehet.
Szemem lezárja, s nem tudom,
lesz-e valaha hajnalom.

• Előző
• Tovább