Börtönben

Nézem őt, kit nemrég kalitkába zártam.
Azért zártam be, mert a foglyává váltam.
Szabadsága enyém, ám övé a lelkem –
tömlöcben van, mivel rabul ejtett engem.

Ugyan, hisz mások is tartanak madarat!
Érveket keresek, nyugtatom magamat.
Visszanéz rám, vádlón. Szomorú a szeme.
Hamis szeretet az, mely ezt tette vele.

Majd megszelídítem és kedvére szállhat,
otthonából ki-be szabadon járkálhat...
Álszent engedmény ez, álszentek a szavak.
Otthona messze van, s itt nem lehet szabad.

• Előző
• Tovább