Vers címkék
- AZ EMBER versek
- AZ IDŐ versek
- ÁLLATOS versek
- BORONGÓS versek
- FANTASY versek
- FRÁSZOLÓS versek
- GYILKOLÁSZÓS versek
- HATALOM versek
- HARC versek
- HIT versek
- IVÁSZAT versek
- KÖRNYEZETÜNK versek
- MAGYAROS versek
- MEMENTO MORI versek
- MODERN VILÁG versek
- MOSOLYGÓS versek
- SZERELMES versek
- TERMÉSZET versek
- TUDOMÁNYTALAN versek
- Egyéb versek
- Felnőtt tartalmak (18+)
Kicsi korsó áll a kopott asztalon,
rajta festett néni pihen egy padon.
Egyedül van, néz két apró verebet,
számlálja a csendben múló perceket.
Régóta ül ott szomorú magányban,
és egyre csak arra gondol magában,
hogy a festő, kinek keze alkotta,
mellé egy társat is adhatott volna.
De nem tette, mert más képet készített:
a pad mellé két civódó verebet,
fákat, napfényt, enyhet adó árnyékot,
sebes sodrú, tiszta vizű patakot.
Azt remélte, az életet festi le,
ám e máz az életnek csak részlete,
s tökéletes egy kép sem lehet soha –
néha szép az élet, néha mostoha.
Kicsi korsó áll a kopott asztalon,
benne friss tej, rajta néni egy padon.
Éhes cirmos ugrik mellé, s leveri,
a kiömlő tejet fellefetyeli.
Kicsi korsó, rajta néni ült, padon.
Darabokra tört, nincs már az asztalon.
Évekig mutatta percnyi életét,
s most nem egyéb, mint néhány színes cserép.