Keresem a témámat

Verset írnék, de nincs témám,
s anélkül nehéz nagyon.
Ha megkérdik majd, miről szól,
csak vállamat vonhatom.
Nevetséges dolog volna:
pár rím, minek tárgya nincs...
Mindegy, mit csinál az ember,
a jó ötlet ritka kincs.

Hiába is töröm fejem,
az ihlet ma messze jár –
tán a világ másik felén,
hol más is jöttére vár.
Na jó. Akkor vegyük sorra
mindazt, amit lát szemem.
Valami csak akad köztük,
ami jó témát terem!

Szépen faragott szobrocskák,
fontos cetlik, jegyzetek,
kiszáradt toll, apró csengő,
csoki, könyvek, füzetek...
Kár a gőzért. Most sem vagyok
előrébb, mint az imént.
Ma nem fogok verset írni,
el kell fogadnom e tényt.

A téma az utcán hever!
- jut hirtelen eszembe.
Nosza, kapom a kabátom,
és kimegyek „terepre”.
Valóban, sok dolog hever
a betonon szerteszét:
papírzsepi, cigaretta,
csupa eldobált szemét.

És... van itt még más is sajnos.
Jól formált kutyakaki.
Beleléptem. Erről inkább
irkáljon másvalaki.
Amíg tisztítom cipőmet,
röhögve néz pár kamasz –
lányok-fiúk összebújva,
látszik, közelg a tavasz.

Rosszkedvűen folytatom
az utam, s figyelek nagyon,
de úgy tűnik, errefelé
nincs több hasonló halom.
Viszont van más: kirakatok!
Csupa pompa, csupa fény.
Tekintetem foglyul ejti
néhány izgő-mozgó lény.

Fémből vannak, fel-le járnak
egymást váltva untalan:
delfin-, ember-, s madáralak.
Mindnek tisztes ára van.
Elhagyom az üvegcsapdát,
bámulom a kocsikat –
a vezetők jó ideje
nyomkodják dudáikat.

Mikor végre megindulnak,
elhal őrjítő zajuk,
de még soká hallom belül
többszólamú ricsajuk.
Sok cirkalmas szép új mondat
lett közkinccsé e helyen,
ám számomra most mindahány
teljesen lényegtelen.

Miről faragjak rímeket?
Hol az én történetem?
Keresem tovább kitartón,
előbb-utóbb meglelem!
Több órányi séta után
végül hazaindulok.
Úgy érzem, megvan a sztorim,
minden részletet tudok.

Itthon a gép előtt ülve
magától mozdul kezem,
s nincs más dolgom, mint engedni,
hogy mit akar, azt tegyen.
Kész is a cím, azt olvasom:
„Keresem a témámat”
Mosolyogva fogok neki
a könnyed kis írásnak.

• Előző
• Tovább