Ez csalás, ez ámítás! – avagy töprengéseim
Írta: Branyiczky Rita (BraRit)Egy publikációs webportálon zajló csalási hullám, illetve konkrétan egy személy tevékenységei kapcsán kialakult helyzet nyomán született írásom. Nem célom ítélkezni, de véleményem, gondolataim vannak az ügyről - ezek olvashatóak az alábbiakban.
Töprengek.
Mit gondoljak egy olyan emberről, akinek minden írását áthatja – néha már kissé elvakultan, fanatikus módon – az állatok iránti szeretet és a természet, a környezetvédelem iránti elkötelezettség? Aki mindezen gondolatait és a témába vágó aktuális híreket hol jó, hol kevésbé jó helyesírással és stílusban megfogalmazva publikálja a világ felé? Aki töretlen elszántsággal – és kissé naívan – csak azért is hisz benne, hogy a világ jobbá tehető?
Azt gondolom róla, hogy jó ember, mélyérzésű és környezettudatos, aki odafigyel az őt körülvevő lényekre és történésekre, és nem tud annyira önző lenni, hogy legyintve menjen el egy utcára tett kutya vagy egy épp egy kukába dobott macska mellett. Aki fáradhatatlanul ontja az újabb és újabb cikkeket, mert zavarja és mindig is zavarni fogja, ha egy élőlényt szenvedni lát. Olyan jellemű ember, aki kivívja tiszteletemet.
Töprengek.
Mit gondoljak egy olyan emberről, aki megannyi álnevet használva juttatja tisztességtelen előnyhöz önmagát? Ráadásul nem csupán a maga hasznára alkalmazva virtuális klóngárdáját, hanem egyúttal mindazok ellen is felhasználva, akik ezért kérdőre vonják és csalást emlegetnek? Akit nagy ívben nem érdekelnek a szabályok – sem írásosak, sem íratlanlok –, akinek az etika fogalma csak arra jó, hogy lesajnálja azokat, akik élnek vele?
Azt gondolom róla, hogy rossz ember, kapzsi és önző, aki bárkin átgázol a rendelkezésére álló eszközöket felhasználva, és röhögve-dühöngve reagál a jogos számonkérésekre – hibáit el nem ismerve, támadólag. Olyan jellemű ember, akit mélyen megvetek.
Töprengek.
Mit gondoljak egy olyan emberről, aki „a cél szentesíti az eszközt” elve alapján minden lehetőséget megragad és felhasznál, átcsörtetve százféle igazságon és észérven, hogy aztán a meg nem érdemelt módon összeharácsolt összegeket (vagy legalábbis nagy részüket) jó célra fordítsa? Aki elviseli az őt folyamatosan érő fájdalmasan igaz kritikákat és szidalmakat, mert csak és kizárólag az lebeg a szeme előtt, hogy a végén „jót tesz” ezzel?
Azt gondolom róla, hogy rossz utat választott egy jó ügy eléréséhez. Nem ő az első, és nem is az utolsó. Akiről nem tudhatom biztosan, milyen is a valódi arca és mik a valódi céljai, mert akinek a szavahihetősége csorbul egyszer, abban nehéz hinni utána. Egy olyan jellemű ember, akivel nem tudok mit kezdeni, hát szimplán szánom.
Ám a nevét nem találom az adakozó szerzők nevei között. Legalábbis a két főbb nevét.
Tovább töprengek.
Mit gondoljak egy olyan emberről, aki a csalót leleplezve – valódi, megindokolt és jól alátámasztott kritikával gúnyolva – folyamatosan ontja a másik bizonyos cikkjeire alapuló írásokat? Aki ezen gúnycikkek kapcsán maga is honoráriumra tesz szert, azaz okos – valamilyen szinten jogos – és ravasz módon a maga hasznára kamatoztatja ezt az egész leleplezősdit?
Azt gondolom róla, hogy sajátos módot választott egy bosszantó ügy „rendezéséhez”. Nem ő az első, és nem is az utolsó. Akiről nem tudhatom biztosan, milyen is a valódi arca és mik a valódi céljai, mert mostanra a kitartó nyomozása révén tett felfedezésből kialakult helyzet nem egyéb, mint háború a két tábor között. Márpedig egy háborúban csak vesztesek vannak.
Az ő nevét sem találom az adakozó szerzők nevei között. Persze, nem is kötelező, hogy ott legyen.
Nem töprengek tovább.
Számomra egy cselekedet vagy fekete vagy fehér volt eddig, de most akárhonnan nézem, szürkévé változott a világom. Kénytelen vagyok szembesülni vele, hogy nincsenek jó és rossz emberek. Csak emberek vannak, a maguk emberi jellemével. Arról pedig régóta tudnom kéne, hogy se nem fekete, se nem fehér. Ha máshonnan nem, legalább a tükörből.
