Emós lány keres segítőket öngyilkossághoz

Apróhirdetés szövege a neten:

„Sürgős! Emós lány keres megbízható segítőt vagy segítőket öngyilkossághoz. Feladat: filmre venni üzenetemet és a halálomat, majd publikálni a felvételt a neten, lehetőleg minél több helyen. Várom jelentkezésed az alábbi e–mail címen: lili @ emosvagyok.huh.”

– Szia Lili! Én vagyok az, Rita. Bocs a késésért, de dugó volt az úton.
– Szia Rita! Én meg már azt hittem, meggondoltad magad és mégsem jössz el.
– Szeretted volna, ha mégsem jövök? Te talán meggondoltad magad?
– Nem, nem, dehogyis! Én komolyan öngyilkos leszek, ahogy a hirdetésben írtam!
– Akkor jó, ha komolyan. A komolytalan öngyilkosság elég nevetséges lenne...
– Egyébként rajtad kívül még öten jelentkeztek a hirdetésre, mind pasi. Kettő közülük felajánlotta, hogy szívesen átvágja a torkom, ha én elgyávulnék közben... Hát nem totál betegek az ilyenek?! Pszichopata állatok!
– Aha, tényleg gáz hogy szabadlábon mászkálnak az effélék... Apropó, lábról jut eszembe: nem lehet itt a tetőn valahova leülni kicsit? Végig álltam a buszon, nem volt ülőhely, mindjárt összerogyok, egész nap rohangáltam ma.
– De, ott a szellőzőnél leülhetünk, menjünk oda.
– Te figyelj, már rég meg akartam kérdezni valakitől: voltaképp mi ez az emo-dolog? És miért kell öngyilkosnak lenni tőle?
– Jaj ne már, totál félreérted az egészet! Mindenki azt hiszi, hogy az emósok hülye kis öngyilkos jelöltek, pedig egészen másról szól a dolog! Az emo egy életérzés, egy életfelfogás, lázadás a sivárság és a rossz ellen minden értelemben!
– És azzal lázadsz, hogy kinyírod magad? Szerinted kevésbé lesz sivár és rossz a világ, ha feldobod a pacskert?
– Kurvára nem érted! Na figyelj: az emo az angol emotion szóból ered, ami érzelmet, érzelmeset jelent. És voltaképp erről van szó, mi emósok érzelmesek vagyunk, ellentétben a többi emberrel, az átlagemberekkel szemben! A világ egyre rosszabb, mert az emberiség érzéketlenné vált, sőt gonosszá. Egyre több rossz történik, egyre kevesebb a jó cselekedet. Az emberek már nem figyelnek egymásra, a legfőbb értékmérőnek a pénzt tartják, és lazán elsétálnak bajba jutott társaik mellett, félrefordítják a fejük ha egy kóbor kutyát látnak. Olyan jellemvonásokat vettek fel, amik szánalmasak, lealacsonyítóak, de ők épp ellenkezőleg látják ezt: követendő példának, normális viselkedésnek. Mi emósok ez ellen lázadunk mind a külsőnkkel, mind a szövegünkkel és persze a zenénkkel! A rossz ellen, az érzéketlenség ellen!
– Na várj, ez kicsit sok volt egyszerre. Szerintetek minden átlagember érzéketlen és „rossz”? Szerinted én is érzéketlen és rossz ember vagyok, csak mert nem vagyok emós?
– Nem így értettem... Persze nyilván vannak kivételek, de én a többségről beszéltem, az emberiség nagyobb részéről.
– Egyáltalán ki számít átlagembernek? Aki nem emós és nem is átlag, azt hova sorolod?
– Hát... ők a ritka kivételek, de előbb-utóbb még rájuk is hatni kezd valamilyen formában a mindenhonnan ömlő negatív példa...
– Ja persze, világos. Szóval ha nem leszek gyorsan emós én is, akkor rám is az érzéketlenség és sivárság vár, köszi!
– Nem ezt mondtam, de hatással van rád is a többi ember milyensége! Amit nap, mint nap látunk, az beleivódik a tudatunkba, a reklámok is ezen az alapon működnek! Vagy éppenséggel Hitler eszméinek terjesztése, terjedése mögött is ez húzódott meg! Ha azt látod, hogy a tömeg szerint ez a normális és elfogadott viselkedés, akkor hamarosan magadat kezdek furcsának és különcnek érezni, és idomulni kezdesz hozzájuk!
– Nos, némi igazság van abban, amit mondasz. Láttam egyszer egy felvételt egy kísérletsorozatról, aminek az emberi viselkedés volt a témája. Többek között volt benne egy liftes epizód is: a kísérletről mit sem sejtő ember beszállt a liftbe a többiek mellé, akik be voltak avatva. Ahogy haladt a lift, a beavatottak egyszercsak megfordultak, háttal az ajtónak. A kísérleti alany értetlenül nézett, hiszen normál esetben mindenki az ajtó felé fordulva utazik, ahogy az logikus. Kis idő elteltével azonban a kísérleti alany szépen megfordult, beállt úgy, ahogy a többiek, bár nem értette, miért teszi. Idomult, ahogy te mondtad imént.
– Na erről van szó! Szép lassan mindenki ilyen lesz, ha nem hívjuk fel a figyelmet a problémára és nem állunk ellen a növekvő tendenciának! Pontosan ezt tesszük mi, emósok! Most már érted?
– És miért kell ehhez feketére mázolni a fejeteket? Fekete rúzs, vastagon feketére festett szemek, fekete haj, fekete ruha... Mintha ti lennétek a halál hirnökei. A múltkor meg láttam egy emós srácot szoknyában!
– A külsőnk szokatlan és megbotránkoztató. Figyelemfelkeltő, hiszen akkor jó, ha odafigyelnek ránk és az üzenetünkre. Gyakran trágárul beszélünk, beszólunk az embereknek és kőkeményen odamondjuk nekik, hogy milyennek tartjuk őket a viselkedésükért... Legutóbb péel (=pl., például) egy sportkocsiban feszítő újgazdagnak mondtuk meg, milyen szánalmas hogy el van telve magától meg a pénzétől. Csak nézett a kormány mögül bután és feltekerte az autórádiót, hogy ne halljon minket.
– Honnan vettétek, hogy el van telve magától meg a pénzétől? Meg hogy újgazdag? Lehet, hogy örökölt és abból vett sportkocsit. Lehet, hogy tényleg kőgazdag, de nagy összegeket fordít jótékony célokra. Lehet, hogy a haverja kocsijában furikázott és ő maga épp olyan kis csóró, mint te vagy én. A látszatból ítéltek meg másokat? Ez elég gáz, már ne is haragudj.
– Jaj ne légy már ilyen naív! Persze, lehet hogy ez, lehet hogy az.. De elég kicsi az esélye. Tök bunkón ült abban a tűzpiros autóban!
– Bunkón ült?! Mégis hogyan lehet bunkón ülni? Beszélni és viselkedni lehet bunkón, de üldögélni?! Na jó, hagyjuk. Mi van a szoknyás fiúkkal?
– Az emo egy érzelmes stílus, amiben teljesen elfogadott, hogy a fiúk is felvesznek olyan ruhákat, mint a lányok. Talán pont ezért, az emósok között sok a biszex vagy meleg srác is, meg persze leszbi csajok is vannak. Mi emósok nem gúnyoljuk ki a másságot, a szeretet és az érzelmek nevében teljesen elfogadott dolog.
– Hmm. A másságot nem gúnyoljátok ki, de a más embereket igen, az átlagembereket... Ez ugyanolyan kirekesztés, csak egy másik vonalon! Most akkor hol van a szeretet, az érzelmek, a tolerancia? Diszkrimináció Lili, ezt így hívják. És a diszkrimináció mindig a rosszból, az ostobaságból és az érzéketlenségből táplálkozik, bármilyen álruhát is ölt magára.
– De a mi diszkriminációnk a rossz kirekesztése! Vagy szerinted talán hagyni kéne, hogy minden így maradjon, menjen a világ tovább ezen az úton?
– A világ így is, úgy is megy tovább a maga útján. A ti „lázadásotok” rohadtul nem változtat semmin ezzel a módszerrel, amit választottatok.
– Ezt meg hogy érted?
– Gondolj bele: az emberek azt látják belőletek, emósokból, hogy egy csapat tini újabb divatirányzatot talált magának. Fekete varjú maskarákba öltöztök és idétlen frizurákat hordtok, piercingekkel aggatjátok tele magatokat és beszólogattok másoknak, lázadtok a világ ellen... Épp úgy, mint csomó más tini divatstílus ezelőtt: punkok, rockerek, metálosok, stb.
– Tény, hogy csomó emós van, aki csak divatból emós és csak a külsőségekben az, de az igazi emósok ennél jóval többek! Ez nem pusztán egy divat, hanem életfelfogás! Többségünk állatbarát és vegetáriánus. Vannak köztünk antialkoholisták és dohányzásellenesek. A drogot is elítéli a többségünk. Ez csupa jó dolog, nem?!
– Az lenne, de aki felismeri, hogy a fekete jegyek az emót takarják, az általában a depresszióval és öngyilkossági hajlammal köti össze. Azt gondolja, hogy ti emósok az elmúlást, az öngyilkosságot dicsőítitek, a halált – fogalma sincs senkinek róla, hogy mi az üzenet, amit hordoztok és mit takar pontosan az emo. Nekem se volt, amíg el nem mondtad. Épp az ellenkezőjét éritek el annak, amit szeretnétek elérni: mindenki elhatárolódik tőletek és pillanatig sem gondolkozik el a mondandótokon, hiszen nem is ismeri. Rossz csatornát választottatok a közvetítésre, egy csapat gyerek vagytok csupán, akik megpróbálnak felnőttnek látszani és követni egy eszmét.
– De egyre többen ismerik meg a valódi mondandónkat! Lassan megy, de végül azért csak eljut mindenkihez az üzenetünk.
– Persze. Például a te személyes üzeneted, amit videóra kéne vennem az öngyilkoságoddal együtt és a neten publikálni, ugye? Ha azt megnézik az emberek, szerinted mire fognak gondolni? Arra, hogy valóban jó dolog az emo és a mögöttes eszme, ez a követendő jó példa? Vagy arra, hogy szerencsétlen kislány, addig mosták az agyát emóval, míg végül bedilizett és öngyilkos lett?
– Az emo nem azonos az öngyilkossággal! Nem azért akarok öngyilkos lenni, mert emós vagyok!
– Tök mindegy, az emberek így fogják értelmezni. Egyébként miért is akarsz véget vetni az életednek?
– Mert nem bírom már elviselni, hogy ilyen a világ és az emberek! Nem akarok ilyen érzelmek nélküli Földön élni!
– Őszinte leszek: ez elég röhejesen hangzott.
– Röhejesnek találod?!
– Annak. Egyrészt azért, mert emós vagy és csomó emós társad van, akikben állítólag tobzódik az érzelmi sokszínűség és a szeretet, tehát még a te leszűkített szemszögedből nézve sem igaz, hogy érzelmek nélküli a világ, amiben élsz. Másrészt meg azért röhejes, mert eddig a lázadásról, a jobbító szándékról beszéltél nekem, arról győzködtél, hogy változtatni kell, harcolni. Erre gyáván ki akarsz menekülni az egészből, mert ez a könnyebb út.
– Egyáltalán nem könnyű, tudd meg! És bátorság kell hozzá, hogy megtegyem...
– Arról már nem is szólva, hogy fiatal vagy, előtted az élet egy kazal lehetőséggel. Vannak szüleid, testvéreid? Nagyszülők, unokatesók, kutyád, macskád? Őket mind érzéketlennek tartod? Gondoltál rá, milyen szörnyű lesz nekik átélni a halálod? Önző dög vagy.
– De ők nem értenek meg engem...
– Az a fenenagy igazság, hogy nem is lehet megérteni ezt az őrültséget, amit tervezel. Semmi értelme. Állíthatsz mögé akármilyen ideológiát, akkor sem nyer értelmet tőle.
– Nem is hoztál kamerát. Eleve nem is akartál filmre venni engem, ugye?
– Nem. Eszem ágában sincs asszisztálni ehhez, csupán beszélgetni akartam veled, hátha megértelek. De nem értettelek meg. Így is, úgy is meg fogsz halni egyszer, de addig még csomó dolgot tapasztalhatsz és átélhetsz, ha elég bátor vagy hozzá. Az élethez kell bátorság Lili, sokkal több bátorság, mint amennyi a halálhoz.
– Te tíz évvel idősebb vagy nálam, azért beszélsz így. Nem értesz meg engem, mert generációs szakadék tátong köztünk!
– Igen, tényleg generációs szakadék tátong köztünk... De veled ellentétben, én nem akarok beleugrani. Na szia, minden jót – és szép holnapot neked!


Apró hírmorzsa egy információs portál alján:

„Egy emós lány öngyilkos lett tegnap éjjel, szülei, rokonai és tanárai értetlenül állnak a tragédia előtt. A tinédzser búcsúbeszédet mondott, majd leugrott egy tízemeletes ház tetejéről, az eseményt ismeretlen társa vagy társai videóra vették. A film több internetes oldalra felkerült, az ügyben folyik a nyomozás.”

• Előző