Ha jót szólsz és ő téved,
ha porba hull száz érved,
ha büntet, bár nincs vétked,
ha dühöd lassan szétvet,
egy percig lépj a fékre,
gondold át, őt mi érte,
szelíden szólj szívéhez,
kérdezd meg, ő mit érez!
Ne engedd el, hiszen szereted!
Senki sem mondja úgy nevedet,
senki más nem lehet, ami ő -
kell neked, mint földnek az eső!
Ha botlasz, és fáj térded,
ha tűzbe nyúlsz és éget,
ha kéne, s épp nincs pénzed,
ha bú, baj, pech ér téged,
egy percre állj meg, kérlek,
és hallgasd: benn a lélek
megsúgja, mit kell tenned,
légy hát, mivé kell lenned!
Kövesd csak, éld meg vágyaidat,
valósítsd meg az álmaidat!
Ne add fel, bízz és majd sikerül -
hol vihar dúlt, az ég kiderül!
Ha szorít egy bús érzés,
ha lassul már a lépés,
ha nehéz lesz a légzés,
ha ismét kell egy kérés,
egy percre tekints vissza,
s megérted, hisz oly tiszta
minden tett és minden szó,
mely akkor pont úgy volt jó.
Megannyi bucka vár utadon,
ám épp így szép, rohanj szabadon!
Elbuksz tán párszor, zuhanni félsz -
mégis küzdj, menj, mert csak akkor élsz!
