Talán én értettem félre, de nincs már visszaút,
talán túl sok volt a jóból, s végzetem mélybe húz.
Talán felfoghattam volna azt, mit oktattak nekem,
és másként kellett volna döntenem.
Talán én hibáztam, amikor elhittem mások szép szavát,
talán tévedés volt remélni, hogy nem vernek át.
Talán túl régiek már elveim, de fontosak nekem,
és amíg élek, addig itt lesznek velem.
Talán úszhatnék én is az árral, ahogyan mindenki más teszi,
talán nekem sem kéne vállalnom, amikor senki más nem meri,
talán ostoba vagyok, mert kimondom azt, amit nem lenne szabad,
talán tévedés bíznom, hogy az érvek útján egy jó döntés fakad,
és utánunk majd egy jobb világ marad...
Talán könnyebb lenne, ha én is feladnám az örök viaskodást,
és nem küzdenék már, csak várnám titokban a változást.
Talán kár volt a szívemben zúgó orkánt oly őszintén mesélni el,
de így láttam jónak, s vállalom, mit kell.
Hogyha elkallódnék a ködben, talán lesz, aki megsirat,
végül szél hordja el hamvaim, s koldusok holmimat.
Mindannyiunk így zárja útját, létünk pár pillanat,
de utánunk tán egy jobb világ marad.
