Eljöttem lelkedért végre,
mondd hát, mit kérsz cserébe!
Semmi sem túl nagy ár érte,
számomra bármit megérne.
Hatalmat, gazdagságot,
szerelmet, boldogságot,
hírnevet, sikert adjak?
Mit kívánnál magadnak?
Akármit kérj is, én megadom!
Arany kell? Föld, rang vagy hatalom?
Bármi az, megkapod, mire vágysz!
Alkudj, csak mondj igent! Mire vársz?
Láttam már ezernyi létet,
harcot és békességet,
kudarcot, merész álmot,
félelmet s bátorságot,
ám olyant sohase láttam,
mint Te vagy eme világban –
nem hiszel Sátánt, sem Istent,
mégis fűt valami ott bent!
Akármit kérj is, én megadom!
Arany kell? Föld, rang vagy hatalom?
Bármi az, megkapod, mire vágysz!
Alkudj, csak mondj igent! Mire vársz?
Oly tisztán teszed a dolgod,
problémád mind megoldod,
nem riaszt semmi a bajban,
mert bízol önmagadban!
De mégis, én úgy érzem,
egy kis láng ott a mélyben
érted gyúlt, vár a percre
tétován megremegve...
Akármit kérj is, én megadom!
Arany kell? Föld, rang vagy hatalom?
Bármi az, megkapod, mire vágysz!
Alkudj, csak mondj igent! Mire vársz?
Kimondtad, mit kérsz cserébe.
Jólét és világbéke?
Nevetve nézek az égre:
egy ember kényszerít térdre.
Feledd el ezt a vágyat!
Béke itt lenn nem várhat,
csak nyomor, kín és harcok –
mit emberszív fakasztott!
Kérj bármi mást, és én megadom!
De nincs erő, nincs oly hatalom,
mely földi poklot mennyé avat –
fajtád maga a bús kárhozat!
