Egy dal a csendben - dalszöveg
Készült: 2009. december 06. vasárnap

Egy dal a csendben

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Egy dal akartam lenni a csendben,
de én lettem a csend a dalok végén –
egy árnyéklény.
Vesztett álmok és halott remények,
nincs rég érzés bennem, csak átkom kísér –
úgy csábít a vér!

Nekem újat többé nem hoz a holnap,
nem látom fényét már nappaloknak,
lelkemben sötét éjjel maradt csak, lásd:
nincs bennem többé semmi más!

Egykor ember voltam én,
s most e lény,
nézz reám:
fekete árny,
egy szörnyeteg,
a szívem helyén
holt tömeg,
nem dobban többé senkiért,
s nincs ki ért,
nincs barát,
mint a fák,
állok csupán
s nem fáj nekem,
hogy zord telem
fagylaló, bús jégcsókja várt,
s örökre tetszhalálba zárt!

Meghal minden élőlény,
ámde én
nem tudok:
nem élek, rég halott vagyok,
de mozgok
s mégsem porladok.
Az ára nagy,
másokat
pusztít lényem lényege,
szomjamon
nem csillapít
csupán a vér édes leve!

Egy dal akartam lenni a csendben...

 

5 1 1 1 1 1 Értékelés 5.00 (1 Szavazat)

Tetszik, nem tetszik? Mondd el a véleményed Te is!

Hírlevél? Na igen.

Értesülj Te is a friss hírekről!

Elolvastam a Használati feltételek -et.

Könyvem: Viharpárduc

Megtetszett valami?

Ha vinnéd a honlapodra vagy feldolgoznád hangzó anyagként, kérlek, olvasd el ezt >jogvédett tartalmak